Prológus
Kedves Életeim!♥
Remélem tetszeni fog a blogom! Itt egy rövidke bejegyzés,ami amolyan "kedvcsináló".☻ Szeretlek titeket♥ Csók♥♥
UI.: Jó olvasást ☺☻
Mi ez a vakító fény? Hol
vagyok?- ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor felkeltem. Egy sötét
börtön szobába feküdtem. Az ágy kemény volt, a fal pedig szürke, de még is fény
lepte be az egész szobát. Kikászálódtam az ágyból, és az ajtóhoz trappoltam. A
kilincs hideg volt. Lenyomtam, amíg csak tudtam. Az ajtó nagy nyikorgás
kíséretében kinyílt. A három férfi egyből felém nézett.
-
Jó reggelt hercegnő!- lépett hozzám a legunszimpatikusabb.
-
Jó reggelt!- motyogtam.
Leültettek
az étkező asztalhoz, majd egy tálca pogácsát, és teát toltak elém.
-
Köszönöm!- mondtam,
s azzal elkezdtem majszolgatni.
Az étel finom volt, ahogy a tea is.
-
Most pedig
öltözz fel! De ne a hétköznapi ruhádba gyere megértetted?- rángatta a mutató úját.
-
Akkor
melyiket?- kérdeztem flegmán.
-
A fekete
bőrdzsekidet, és a fekete bőr farmeredet! Ja és a fekete tornacipődet!-
segített ki a barna hajú fiatalember.
-
Rendben!-
mosolyogtam.
Elindultam a szoba felé, ahonnan az előbb kijöttem.
Az ágyon ott feküdt a fekete összeállítás. A tornacipőn egy papír cetli pihent meg. A
papírnak szív alakja volt, és rózsaszínben pompázott. A szöveg rajta fekete
alkoholos filctollal volt írva. Felhangosan felolvastam az üzenetet:
-
Kedves Sophiane!
Nagyon kedves és széplánynak tűnsz. Szeretnélek jobban megismerni. Ha
lenne kedved találkozni, én várlak a Browley út. 400-nál.
Üdv: MR. Brown Hair
Ez számomra még új volt.
Egy fiú, aki levelet ír, de a névét nem írja csak annyit, hogy „MR. Brown Hair”.
Fantasztikus. Elmenjek? Vagy inkább ne? Azt se tudom miért vagyok itt, nemhogy
még MR. Brown Hair-ral is találkozni.